A gumik vízen való felúszása beláthatatlan veszélyeket rejthet
2024/01/30
Hasznos információk
A vízen val&...
A vízen való felúszás (aquaplaning) akkor következik be, amikor az útfelület és a gumiabroncsok között a túl a nagy mennyiségű víz miatt megszűnik a tapadó kapcsolat, másképpen fogalmazva a gumiabroncs a nagy mennyiségű vizet már nem képes olyan mértékben kiszorítani, hogy a gumi tapadása fennmaradjon.
A tapadás megszűnése miatt az autó irányíthatatlanul csúszik tovább abban az irányban, amely felé a sebesség és tömeg mozgatja.
Nincs sem kormányozhatóság, nincs fékezhetőség, és autó gyorsításra sem tud ilyenkor reagálni, egy tehetetlenül sodródó tárgy, amely rendkívül veszélyes mind a benne ülőkre, mind a közlekedés más résztvevőire nézve.
Az aquaplaning elkerülhető, illetve előfordulási veszélye csökkenthető:
Egy bizonyos sebesség fölött a legújabb, még egyáltalán nem kopott abroncs sem képes elvezetni a gumik előtt felgyűlő vizet, ezért a legjobb védekezés a aquaplaning elkerülésére a sebesség akár drasztikus csökkentése. Minél kopottabb az autón lévő gumiabroncsok futófelülete, illetve minél nagyobb az útfelületen lévő víz mennyisége, annál jobban kell csökkentenünk a sebességet, illetve özönvízszerű eső esetén a legjobb, ha az autóval félreálunk annak megszűnéséig.
Természetesen pontosan meghatározni nem lehet, hogy milyen sebességgel haladhatunk nagy esőben vadonatúj vagy határértékig kopott gumikkal, hiszen azt sem tudjuk meghatározni egyszerű ránézésre, hogy mennyi vizet kellene elvezetni az adott abroncsoknak. Így inkább haladjunk ilyen vizes körülmények között 10 -20, vagy akár 30 kilométer/órával lassabban az egyébként szükségesnél, mintsem 5 km/h-val felette, hiszen a saját és az autóban ülők biztonságát semmi nem írhatja fölül.
Ha az elővigyázatosságunk ellenére mégis vízen felúszna az autónk, egyrészt felesleges, másrészt a gumik újra betapadását sem segíti, ha nagy erővel beletaposunk a fékbe. Ilyen esetben célszerű a lábunkat levenni a gázpedálról, és csak a motorfék hatását venni igénybe, ezzel egyidejűleg pedig az autót a csúszás irányába kell kormányoznunk, és várnunk, míg az abroncsok újra tapadást találnak. Ha a tapadás visszatértét újra határozottan érzékeljük, csak akkor tapossunk óvatosan a fékbe, és állítsuk meg az autót.
A tapadás megszűnése miatt az autó irányíthatatlanul csúszik tovább abban az irányban, amely felé a sebesség és tömeg mozgatja.
Nincs sem kormányozhatóság, nincs fékezhetőség, és autó gyorsításra sem tud ilyenkor reagálni, egy tehetetlenül sodródó tárgy, amely rendkívül veszélyes mind a benne ülőkre, mind a közlekedés más résztvevőire nézve.
Az aquaplaning elkerülhető, illetve előfordulási veszélye csökkenthető:
- ha nagyobb tócsák, pocsolyák, illetve összefüggő vízfelületek felé közeledve a jármű sebességét jelentősen lecsökkentjük, a gépkocsi belehajtását lehetőleg elkerüljük,
- a gumiabroncsok állapotával mindig tisztában vagyunk, ami azt jelenti, hogy egyrészt szemrevételezéssel rendszeresen ellenőrizzük azok állapotát, és a guminyomást is helyesen állítjuk be, illetve rendszeresen ellenőrizzük,
- szintén folyamatosan figyelemmel követjük a gumik kopottságát, a a mintázat mélységét.
Egy bizonyos sebesség fölött a legújabb, még egyáltalán nem kopott abroncs sem képes elvezetni a gumik előtt felgyűlő vizet, ezért a legjobb védekezés a aquaplaning elkerülésére a sebesség akár drasztikus csökkentése. Minél kopottabb az autón lévő gumiabroncsok futófelülete, illetve minél nagyobb az útfelületen lévő víz mennyisége, annál jobban kell csökkentenünk a sebességet, illetve özönvízszerű eső esetén a legjobb, ha az autóval félreálunk annak megszűnéséig.
Természetesen pontosan meghatározni nem lehet, hogy milyen sebességgel haladhatunk nagy esőben vadonatúj vagy határértékig kopott gumikkal, hiszen azt sem tudjuk meghatározni egyszerű ránézésre, hogy mennyi vizet kellene elvezetni az adott abroncsoknak. Így inkább haladjunk ilyen vizes körülmények között 10 -20, vagy akár 30 kilométer/órával lassabban az egyébként szükségesnél, mintsem 5 km/h-val felette, hiszen a saját és az autóban ülők biztonságát semmi nem írhatja fölül.
Ha az elővigyázatosságunk ellenére mégis vízen felúszna az autónk, egyrészt felesleges, másrészt a gumik újra betapadását sem segíti, ha nagy erővel beletaposunk a fékbe. Ilyen esetben célszerű a lábunkat levenni a gázpedálról, és csak a motorfék hatását venni igénybe, ezzel egyidejűleg pedig az autót a csúszás irányába kell kormányoznunk, és várnunk, míg az abroncsok újra tapadást találnak. Ha a tapadás visszatértét újra határozottan érzékeljük, csak akkor tapossunk óvatosan a fékbe, és állítsuk meg az autót.
